Az emberi agy azon képessége, hogy a külvilágból érkező ingereket (például látványt, hangokat, tapintást) felfogja, azokból jelentést alkot, majd ezek alapján reagál. Ez az észlelés. A sportban, különösen a labdarúgásban, kiemelt jelentősége van annak, hogy a játékos a mozgásban lévő környezeti információkat (például a labda helyét, társak és ellenfelek mozgását, pályaelemeket) gyorsan és pontosan dolgozza fel.
A magas szintű észlelés lehetővé teszi, hogy a labdarúgók a játék folyamatos változásaira megfelelően és impulzívan reagáljanak . Például időben felismerjék a kialakuló üres területeket, vagy előre érzékeljék az ellenfél szándékait egy helyzetben. Egy jó észlelésű játékos nemcsak a látottakat, hanem a hallott utasításokat, a társak jelzéseit vagy akár a pálya rezgéseit is integrálja a döntéseibe.
Gyakorlati példák: egy középpályás felnéz, észreveszi, hogy az egyik csapattársa leszakadt az őrzőjéről és elindít egy átlós passzt. Egy kapus gyorsan kiszúrja a labda pályáját és időben kimozdul a kapuból. Vagy egy védő meghallja, amint a társak kommunikálnak egy közelgő támadásról, így jól pozicionálja magát.
Kulcselemei a figyelem, a gyors információfeldolgozás, valamint a környezeti jelek felismerése és értelmezése. Az utánpótlásban különösen fontos az észlelési képességek fejlesztése. Minél fiatalabb korban kezdődnek ezek a gyakorlatok (például fejlesztő játékokkal, vizuális-fókusz tréningekkel), annál könnyebben beépül az észlelés a döntéshozatali folyamatokba és a játékintelligenciába.