A mérkőzés vagy edzés kezdőrúgását megelőzően alkalmazott játékoselhelyezkedési rend, amely meghatározza, hogy a csapat tagjai hogyan helyezkednek el a pályán, illetve milyen struktúrában kezdik és folytatják a játékot. A felállási forma minden játékos számára egyértelművé teszi saját alaphelyzetét, szerepkörét, valamint a csapat támadó- és védekező szerkezetét.
A modern labdarúgásban a felállási forma kulcsfontosságú taktikai eszköz. Meghatározza, hogyan szervezi meg a csapat a labdakihozatalt, a letámadást, a térnyerést és a visszarendeződést. Gyakorlatban ismert példák az 1-4-3-3, az 1-4-4-2, az 1-3-5-2, vagy akár a háromvédős vagy öt középpályásos rendszerek megjelenési formái, amelyek a játékoskerethez, az ellenfélhez vagy a mérkőzés szituációjához igazíthatók.
A felállási forma kialakításánál figyelembe kell venni a játékosok képességeit, a csapat erősségeit és gyengeségeit, illetve a labdarúgás aktuális trendjeit. Kulcselemek közé tartozik a játékosok megfelelő helyezkedése, a pozíciók közötti együttműködés támadásban és védekezésben egyaránt.
Utánpótlásban (bizonyos kor felett) a felállási forma tanítása nemcsak a játékosok taktikai intelligenciáját fejleszti, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy alkalmazkodni tudjanak különböző rendszerekhez és megtanuljanak csapatként gondolkodni. A jól megválasztott formáció segíthet abban, hogy minden játékos számára megtaláljuk az ideális szerepkört a pályán, elősegítve ezzel a játékörömöt és a fejlődést.