Egy futballcsapatban ritkán található húsz ugyanolyan személyiség. Van játékos, aki túlzottan önző, más nehezen kontrollálja az érzelmeit, megint más motiválatlannak tűnik, szétszórt vagy éppen önbizalomhiánnyal küzd. Az edzői munka egyik nehézsége éppen az, hogy ugyanaz a módszer nem működik mindenkinél.
A játékos viselkedésének kezelése előtt annak okát kell megérteni. A problémásnak tekintett magatartás mögött egészen különböző tényezők húzódhatnak meg. Egy önző támadó esetében például nem feltétlenül maga az ambíció jelent problémát. A gólszerzés iránti vágy érték lehet, amennyiben az edző képes megmutatni, hogy a társakkal való együttműködés végső soron az egyéni eredményességet is növelheti. A cél tehát nem minden személyiségjegy megszüntetése, hanem annak megfelelő irányba terelése.
Más megközelítést igényel az érzelmeit nehezen kontrolláló játékos. Az indulat önmagában nem feltétlenül negatív tulajdonság, hiszen intenzitást és versenyszellemet is jelenthet. Ha azonban a játékos elveszíti az önkontrollját, viselkedése már a csapat teljesítményét veszélyezteti. Ilyenkor egyértelmű határokra van szükség. A játékosnak értenie kell, milyen viselkedés elfogadható, és milyen következménye van annak, ha ezeket a kereteket átlépi. A cél az érzelmek elnyomása helyett azok kontrollált felhasználása.
Különösen könnyű félreértelmezni a motiválatlannak vagy lustának tűnő játékost. Az edzőnek először azt kell megvizsgálnia, valóban hozzáállási problémáról van-e szó. Amennyiben igen, világos elvárásokra és következetességre van szükség. A csapaton belüli szabályok nem veszíthetik el jelentőségüket azért, mert egy tehetséges játékos nem akar megfelelő intenzitással dolgozni. A tehetség nem helyettesíti a munkát, a következetlen edzői reakció pedig könnyen rombolhatja a teljes csoport normáit.
A szétszórt játékos esetében más lehet a fejlesztés iránya. A koncentrációs problémát nem feltétlenül fegyelmezéssel lehet megoldani. Érdemes konkrét, rövid és mérhető feladatokat meghatározni számára, majd ezek teljesítését következetesen számon kérni. Ha pontosan tudja, mire kell figyelnie az adott gyakorlatban vagy mérkőzésen, könnyebb a figyelmét a valóban fontos információkra irányítania. Az edzői kommunikációnak ezért alkalmazkodnia kell ahhoz is, hogy az adott játékos hogyan képes befogadni az információkat.
Az önbizalomhiányos játékos kezelése szintén sajátos megközelítést igényel. Ebben az esetben a nyilvános kritika könnyen tovább ronthatja a teljesítményt. Hasznosabb lehet kisebb, teljesíthető célokat meghatározni, felidézni korábbi sikeres teljesítményeket, illetve szükség esetén tapasztaltabb csapattársat bevonni a támogatásba. Az edző feladata nem mesterséges önbizalom építése, hanem olyan környezet kialakítása, amelyben a játékos saját teljesítményén keresztül szerezhet valódi pozitív tapasztalatokat.
A jó edző nem ugyanúgy bánik minden játékossal, hanem következetesen, de személyre szabottan dolgozik velük. A csapat szabályai és értékei lehetnek közösek, az ezekhez vezető fejlesztési út azonban játékosonként eltérhet. A problémás viselkedés puszta büntetése rövid távon rendet teremthet, de a valódi edzői munka ott kezdődik, amikor sikerül megérteni az okokat, megfelelő elvárásokat kialakítani, majd a játékost olyan irányba terelni, amely egyszerre szolgálja az egyéni fejlődést és a csapat érdekeit.
Fotó: Pepe (Sportingnews)