A középcsatár feladatát könnyű egyetlen mondattal elintézni: szerezzen gólokat. A valóságban azonban a csatár eredményességét rengeteg olyan tevékenység alapozza meg, amely jóval a kapura lövés előtt történik. A labda megtartása, a megfelelő helyezkedés, a védők mozgásának olvasása, a beadásokra történő érkezés és a párharcok kezelése egyaránt meghatározza, hogy egy támadó mennyire képes veszélyt jelenteni.
A középcsatár egyik fontos feladata a labda megtartása. Amikor háttal a kapunak kapja meg a labdát, nem feltétlenül az az elsődleges cél, hogy azonnal megforduljon. Sok esetben értékesebb, ha testével védi a labdát, ellenfelét távol tartja és időt biztosít a társak felzárkózására. Ehhez megfelelő testhelyzet, erő és egyensúly szükséges, de legalább ennyire fontos a következő játékhelyzet felismerése. Amennyiben lehetőség nyílik a fordulásra, a támadó folytathatja az akciót, más esetben egy visszapasszal vagy lekészítéssel vonhatja be társait a játékba.
A helyezkedés legalább olyan fontos, mint maga a labdás technika. A csatárnak folyamatosan keresnie kell azokat a területeket, ahol átveheti a labdát, vagy ahová egy következő passz érkezhet. Ehhez nem elég kizárólag a labdát figyelni. Látni kell a védők helyzetét és mozgását is. Sok esetben néhány méternyi oldalirányú vagy visszafelé történő mozgás teremti meg azt a területet, amelyből később veszélyes mélységi indulás következhet. A jó csatár ezért nem egyszerűen várja a labdát, hanem folyamatosan manipulálja a közvetlen ellenfelének helyzetét.
A beadásoknál az érkezés időzítése válik meghatározóvá. A csatárnak lehetőség szerint a védő előtt kell elérnie a labdát, ehhez azonban nem mindig a leggyorsabb futás vezet. Ha túl korán érkezik a kapu elé, könnyen álló helyzetből kell reagálnia, miközben a védő is rendeződhet. Sokkal veszélyesebb lehet egy késleltetett, majd hirtelen végrehajtott mozgás, amellyel a támadó elszakad az őrzőjétől. Az edzéseken ezért a beadások befejezését nem csupán lövőtechnikaként, hanem helyezkedési és időzítési feladatként is érdemes kezelni.
A középcsatárnak emellett folyamatosan olvasnia kell a játékot. Már a labda megérkezése előtt információt kell gyűjtenie arról, hol vannak a társak, merre helyezkednek a védők és mely területek válhatnak szabaddá. Ez teszi lehetővé, hogy ne kizárólag reagáljon az eseményekre, hanem előre gondolkodjon. A magas szintű csatárjáték egyik fontos ismérve éppen ez. A támadó gyakran már azelőtt tudja, mi lesz a következő megoldása, hogy megkapná a labdát.
A középső védőkkel vívott fizikális és mentális párharc szintén a szerepkör része. A védők lökésekkel, test-test elleni kontaktussal és folyamatos nyomással próbálhatják kizökkenteni a támadót. A csatárnak fel kell készülnie erre, ugyanakkor nem engedheti, hogy a párharc elvonja a figyelmét a játékról. Az agresszivitásnak kontrolláltnak kell maradnia. A cél nem a védővel folytatott külön csata megnyerése, hanem az, hogy a támadó a következő játékhelyzetben is képes legyen a csapat számára hasznos döntést hozni.
A középcsatár fejlesztését nem érdemes kizárólag kapura lövések sorozatára építeni. A gólszerzés sokszor csak egy hosszabb folyamat utolsó mozzanata. A labda megtartása, a védők helyzetének felismerése, a megfelelő területek elfoglalása, az érkezések időzítése és a párharcok kezelése együtt teremti meg a befejezés lehetőségét. Az edző feladata ezért olyan játékhelyzeteket kialakítani, amelyekben a támadó nemcsak a lövést, hanem a gólszerzést megelőző döntéseket és mozgásokat is rendszeresen gyakorolhatja.
Fotó: Il Fenomeno, Go Vintage Jersey