Tartalom
A technika szó sokáig pusztán egyéni mozdulatokat jelentett a futballban. Passz, átvétel, csel. Mindezeket egy-egy elkülönített készségként kezeltük. A mai játék viszont már egészen más követelményeket támaszt. Egy modern futballistának nemcsak jól kell végrehajtania a mozdulatokat, hanem pontosan kell tudnia, mikor, miért és hogyan alkalmazza azokat egy adott játékhelyzetben.
A technika tehát nem öncélú mozdulatsor. A technika valójában a döntéshozatal eszköze. És ha ezt nem értjük meg edzőként, akkor a gyakorlásaink is öncélúvá válhatnak.
A technikai elemek csak játékhelyzetben kapnak értelmet
A labdarúgás nyílt készségű sportág. A játék folyamatosan változik, az ellenfél aktívan befolyásolja a körülményeket, a játékosnak pedig pillanatok alatt kell reagálnia és cselekednie. Ezért amikor egy technikai elemet oktatunk, azt nem szabad leválasztani a döntéshozatalról és a környezeti ingerekről.
Vegyük például a passzt. Egy gyerek vagy egy felnőtt játékos könnyen megtanulja, hogyan kell belsővel pontosan passzolni. De ez önmagában nem visz előre. Az igazi kérdés az: felismeri-e a helyzetet, amikor passzolni kell? Tudja-e hová, mikor és milyen erővel játssza meg a labdát? Tudja-e, mikor nem szabad passzolni?
Technika és taktika – együtt kell tanítani őket
A játékos viselkedését nem a technikai tudása, hanem a helyzetértékelése határozza meg. Ezért a technikai oktatásnak mindig játékhelyzetből kell kiindulnia, vagy legalábbis oda kell visszatérnie.
A modern futballban minden technikai megoldást megelőz egy kognitív folyamat: észlelés, helyzetfelismerés, döntés. Ezután jön csak a kivitelezés. Ha ezt a hármas egységet nem tanítjuk együtt, akkor a játékos ugyan „technikás” lesz, de hasznavehetetlen a pályán. És ami még rosszabb: döntésképtelen.
A technikai képzés szintjei – hogyan építkezzünk?
A fejlődéshez vezető út nem a trükkök számán, hanem a döntési helyzetek sűrűségén keresztül vezet. Az alábbi három szint minden edzésprogram alapja lehet:
Izolált gyakorlás – passzív környezetben, döntés nélkül. Ez hasznos lehet egy-egy mozgás elsajátítására, de csak kiindulópontként szabad alkalmazni. (Pl. egyéni foglalkozások)
Adaptív gyakorlás – változó környezetben, de még aktív ellenfél nélkül. Itt már megjelenik a környezeti ingerek értelmezése, azaz a játékhoz való alkalmazkodás.
Játékhelyzet-alapú gyakorlás – aktív ellenállással szemben, ahol valódi döntéshozatal történik. Ez az, ahol a technika igazán értelmet nyer és ahol fejlődik a játékintelligencia.
A cél az, hogy minél több gyakorlás történjen a harmadik szinten és csak akkor térjünk vissza az első kettőhöz, ha valamit újra kell építeni, pontosítani vagy finomítani.
Labdával és labda nélkül – egyaránt technika
Gyakran hajlamosak vagyunk csak a labdával történő mozgásokat tekinteni technikai elemnek. Holott a labda nélküli technikai mozgások, mint az indulócsel, ritmusváltás, irányváltás, helyezkedés, támogatás, legalább annyira meghatározzák a játék minőségét.
Ahogy Johann Cruyff fogalmazott: „Egy meccsen talán három percig van nálad a labda. A legfontosabb az, hogy mit csinálsz a maradék 87 percben.” Ez az idézet tökéletesen összefoglalja, miért kell a labda nélküli mozgások oktatására is legalább akkora hangsúlyt fektetnünk, mint a labdás technikákra.
Védekezés – a technikai képzés elfeledett területe
A védekezés technikai aspektusa gyakran háttérbe szorul, pedig ugyanúgy tanítható és gyakoroltatható, mint a támadó elemek. Belső szerelések, becsúszások, blokkolások, átadás megszerzések, megelőző mozgások. Mind olyan technikai eszközök, amelyek meghatározzák egy védekező játékos hatékonyságát.
És ne feledjük: a jó védekezés is döntéshozatal kérdése. Előre kell látni az ellenfél mozgását, olvasni kell a játékot. Ezért a védekezés oktatása sem állhat meg a fizikai kontaktus gyakorlásánál – a védekezésben is gondolkodást kell tanítani.
Összefoglalás – miért fontos ez mindannyiunknak?
Edzőként nemcsak készségeket adunk át, hanem szemléletet formálunk. Ha azt akarjuk, hogy játékosaink tudatosan, gyorsan és hatékonyan hozzanak döntéseket a pályán, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak mozdulatokat tanítsunk. Technikai képzés alatt mindig a játékra, a döntéshozatalra, az alkalmazásra kell gondolnunk.
A technika akkor értékes, ha tudják használni.
A kérdés tehát nem az, hogy egy játékos tud-e passzolni vagy cselezni. A kérdés az, hogy tudja-e mikor, miért és hogyan.
És ez már nem a lábában, hanem a fejében dől el.