Az a periódus, amikor a labdajátékban – például labdarúgásban – a játékosok aktivitása csökken, s mind a mozgásintenzitás, mind pedig a játék szempontjából releváns események száma visszaesik. Jellemzően ide tartozik minden olyan játékhelyzet, amikor a labda nincs játékban (pl. bedobások, kirúgások, szabadrúgások előtti várakozások, sérülés miatti játékmegszakítások, edzői magyarázat edzésen), illetve amikor a pályán zajló aktivitás a taktikai helyezkedésre, lassabb tempójú szervezésre, pihenésre, vagy épp kommunikációra korlátozódik.
A holtidő tudatos kezelése kulcsfontosságú a modern labdarúgásban, mivel befolyásolhatja az összjátékidőt, a koncentráció fenntartásának képességét és stratégiai előnyhöz juttathatja azt a csapatot, amelyik jobban tudja motivációját és energiaszintjét fenntartani ezeken a periódusokon keresztül is. Edzői szempontból fontos felismerni, hogyan használható ki ez az időszak akár pihenésre, szervezésre vagy taktikai utasítások átadására, illetve miként lehet csökkenteni a fölösleges időveszteséget. Például utánpótlásban erre nevelni a gyerekeket, hogy gyorsan és fegyelmezetten térjenek vissza a játékhoz.
Gyakorlati példaként szolgál, amikor egy csapat szabályos vagy sportszerű módon lassítja a játék újraindulását egy kedvező eredmény birtokában, vagy amikor a játékosok a holtidőt arra használják, hogy megbeszéljék a következő akciót, frissítsék magukat vagy rendeződjenek egy védelmi szituációhoz. Kulcselem tehát a holtidő tudatos felismerése és kezelése, hiszen a szünetekben rejlő lehetőségek optimalizálása a meccsel kapcsolatos döntéseken túl a hosszú távú játékfelfogás és csapatkultúra részévé is válhat. Viszont edzéseken kevés holtidővel célszerű sáfárkodni.