Tartalom
Három-négy esztendővel ezelőtt, ha valaki azt mondja, a Ferencváros idegenben 3-1-re legyőzi az osztrák Red Bull Salzburgot, szerintem sokan megmosolyogjuk. Ráadásul még idén is, a sorsolást követően sima hazaira vették egyesek a két csapat Európa-liga-mérkőzését. Ám ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük meg, mi várható, ha nem a Fradi lesz a bajnok.
Bevezetés
Számos alkalommal elhangzott, nem tesz jót a magyar bajnokságnak és a Ferencvárosnak sem, hogy a NB I-et könnyedén megnyeri. Teszi ezt úgy, hogy a nemzetközi kupaszereplés által az ősszel pontokat veszít, azonban, ha szükséges, tavasszal akár tíz mérkőzést is tud nyerni egyhuzamban. Megítélésem szerint erre alaposan rácáfol, hogy a 2025-2026-os Európa-liga főtáblán veretlen és rettentően magabiztosan teljesít. Ettől semmiképp sem tűnik úgy, hogy ne fejlődne. Továbbá az UEFA rangsorában is egyre előkelőbb pozíciót tölt be.
Természetesen klubhovatartozás és a várakozások függvénye, ki, s miként éli meg a helyzetet. Gyakorlatilag semmilyen tudományos, mérhető alátámasztás nem létezik, ami igazolná, hogy a Ferencvárosnak és a magyar labdarúgásnak ez a helyzet rossz. Mint ahogy az idei kiugró nemzetközi kupaszereplés sem támasztja alá ennek ellenkezőjét. Bár, a sorozatos főtáblák, a tavaszi párharcok és a koefficiens emelkedése sokat sejtetőek.
Éppen ezért, az egyetlen kézzel fogható ténybe próbáltam kapaszkodni. Miszerint mi történt azokkal, akik kiemelkedőek voltak hazai bajnokságukban, a nemzetközi porondon, majd az elbukott bajnoki címet követően hol tartanak. Tettem ezt úgy, hogy a régiónkra koncentráltam.
Ausztria
A bevezetőben is felhozott Red Bull Salzburg az első példám. Az osztrákok hegemóniája 2014-ben kezdődött, Sorozatban tíz bajnokságot nyertek meg. Ebben az időszakban (és most is) egy kivétellel végig bejutott valamelyik kupasorozat főtáblájára és részt vehetett a klubvilágbajnokságon. Az El-főtáblán öt, a BL-főtáblán hat alkalommal szerepelt. Hét alkalommal továbbjutott csoportjából. A legemlékezetesebb menetelése a 2017-2018-as, amikor El-csoportját megnyerve a playoffban kiejtette a Real Sociedadot, a Borussia Dortmundot és az S.S. Laziót is. Végül az elődöntőben az Olympique de Marseille állította meg.
A salzburgiak kiemelkedő kupaszereplésének köszönhetően az osztrák Bundesliga az európai rangosrban a nyolcadik helyre lépett elő, így a 2023-2024-es sorsolást a Salzburg a Bajnokok Ligája főtáblájáról, a Sturm Graz szintén a BL-t a harmadik selejtezőkörből, a LASK Linz az Európa-liga playoff köréből, a Konferencia Liga harmadik selejtezőjéből a Rapid Wien, míg a másodikból az Austria Wien várta. Öt klub kiváló helyzetből, 38.850 ponttal. A magyar bajnokság ekkor a 27. volt 16.375 ponttal.
Az elveszített bajnoki címet követő idényben is bejutott a Twente és a Dinamo Kijev kiejtésével a BL-főtáblára a Salzburg, de ott egy győzelem és hét vereséggel zárt. Ekkor a bajnok Sturm is a főtűblán szerepelt két győzelemmel és hat vereséggel zárva. A 2024-2025-ös országpontok 34-re csökkentek, s a tizedik helyre esett vissza az osztrák liga.
A 2025-2026-os kupasorsolásokat is a Sturm várta címvédőként, míg a Salzburg másodiként. Az osztrák liga a 13. helyre esett vissza 32.6 ponttal. A Salzburg a Club Brugge ellen búcsúzott a BL harmadik selejtezőjében, míg a Sturm a playoffban a Bodo/Glimt ellen. Az El főtábláján a stájerek a 29. négy, a salzburgiak a 30. helyen állnak három ponttal. Ezzel szemben a Salzburgot is legyőző Ferencváros a hatodik 14 ponttal.
Ebben a pillanatban Bert Kassies számításai alapján csupán a 17. az osztrák Bundesliga 33.050 ponttal. A magyar NB I már a 22. 25.187 egységgel. Az osztrákok veszítettek hét helyet és több mint öt pontot, a magyarok nyertek öt helyet és közel kilenc pontot.
A nemzeti koefficiens mellett a klubkoefficiens alakulása is említésre méltó. A Salzburg 2023-ban a 27. volt 59 ponttal, most a Ferencváros mögött található, immár az 53. pozícióban 44 ponttal.
Osztrák konklúzió
A Red Bull Salzburg hanyatlása nem egyik napról a másikra következett be, hanem egy jól körülhatárolható törésponttal indult, a bajnoki cím elvesztésével. Az évtizedes osztrák dominancia nem pusztán hazai trófeákat jelentett, hanem stabil nemzetközi kiindulópontot is. Míg a Salzburg bajnokként, kiemeltként és rendszeres BL-résztvevőként indult, addig az osztrák futball egésze profitált ebből. A bajnoki cím elvesztése azonban azonnal megváltoztatta a klub nemzetközi útvonalát. Nehezebb selejtezőket, több kockázatot és kevesebb mozgásteret eredményezve.
Ez a státuszvesztés rövid időn belül az eredményekben is megmutatkozott. A Salzburg ugyan még bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, de ott már nem tudott érdemi ponttermelést hozni, miközben a rivális Sturm Graz sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az osztrák klubok sorra estek ki a selejtezőkben vagy gyengén teljesítettek a főtáblákon, ami az országkoefficiens gyors és látványos visszaeséséhez vezetett. A korábbi top10-es pozíció néhány idény alatt elúszott.
A folyamat rávilágított az osztrák modell egyik alapvető gyengeségére. Túlzottan egyetlen klub teljesítményére épült. Míg a Salzburg európai szinten is versenyképes volt, addig elfedte a liga mélységi problémáit. Amint viszont a zászlóshajó megingott, nem volt mögötte olyan második vonal, mely stabilan pontokat tudott volna hozni. A Sturm, a LASK, a Rapid vagy az Austria Wien nem tudta átvenni a Salzburg szerepét, így a rendszer egésze sérülékennyé vált. Látjuk, hol tart most a Rapid az EKL-ben.
Ezzel párhuzamosan a koefficiens-rendszer könyörtelen logikája is érvényesült. Az UEFA nem múltbeli érdemeket, hanem aktuális teljesítményt díjaz, így az osztrák klubok egymást követő gyengébb évei azonnal visszaköszöntek a rangsorban. A Salzburg klubkoefficiensének zuhanása különösen beszédes. A korábbi elitpozícióból rövid idő alatt a középmezőnybe csúszott vissza, miközben olyan klubok előzték meg, melyek korábban nem számítottak regionális riválisnak.
A történet tanulsága túlmutat Salzburgon és Ausztrián. Egy bajnoki cím elvesztése önmagában még nem tragédia, de ha az egész modell erre az egy pozícióra épül, akkor dominóhatást indíthat el. Az osztrák példa azt mutatja, hogy a fenntartható nemzetközi versenyképességhez nem elég egyetlen jól működő klub, hanem több, egymást erősítő szereplőre van szükség. Ennek hiányában a hanyatlás nemcsak elkerülhetetlen, hanem gyors és fájdalmas is. Ráadásul a 2026-2027-es idényben egy erőteljes magyar kupaszerepléssel a két ország helyet fog cserélni.
Horvátország
Déli szomszédunknál a Dinamo Zagreb számít egyeduralkodónak. A 2006-2016 közti 11, majd a 2018-2024 közti hetes bajnoki szériát egy-egy alkalommal szakította meg a Rijeka. Előbbi esetében azonnal bajnok lett a Dinamo, valamint most is vezeti hazája bajnokságát. Itthon sokan emlegetik az építkezését pozitív példaként. Ráadásul az állítólagos állami pénzeknek, kedvezményeknek köszönhetően számos előnyben részesült, amit még az Európai Unió is vizsgált, de végül nem talált törvénysértőnek.
A Dinamo annyiban mindenképpen eltér a Salzburgtól, hogy esetében nem lehet még két egymást követő bajnoki másodikként (vagy rosszabként) zárt idényt elemezni. Amire próbáltam a hangsúlyt fektetni, az a két nem BL-ben kezdett szezon hatása a zágrábiakra és a horvát labdarúgásra.
A horvát labdarúgás pozíciója a koefficiensek alapján kijelenthető, hogy lassú visszaesésben van. 2017-ben a 16. helyen állt, míg a mostani pontok alapján a 21., s ha a Dinamo vagy a Rijeka nem produkál említésére méltót, a magyar liga megelőzi a Ferencváros szereplése végett. Ebben jelentősen közrejátszik, hogy a Dinamo 2018-ra és 2026-ra is keevsebb koefficienst gyűjtött.
Az első bajnoki cím visszaszerzési kísérlete során (2017-2018) oly annyira rosszul sikerült az Európa-liga szereplés, hogy a rájátszásban az albán Skenderbeu Korce kiejtette. Ez azt is jelentette, hogy 2006 után első ízben nem kvalifikálta magát a Dinamo főtáblára, s jelentős pontvesztést produkált. Ráadásul a fiumeiek sem váltották meg a világot, kiestek az El G-csoportjából harmadikként. Viszont, azt hozzá kell tennem, hogy volt egy Rijeka-Milan 2-0, már tét nélkül. A bajnokságot végül behúzta a Dinamo három ponttal a Rijeka előtt.
A zágrábiak szép eredményeket értek el a következő években és a bajnokságban is folytatták sikeres hadjáratukat. Egészen ugye 2025-ig. A Rijeka nyerte a bajnokságot, s indulhatott a BL-ben, mely második selejtezőjében kiesett a bolgár Ludogorets Razgrad ellen. A bolgárokat ugye ismerjük, s láttuk, hogy idén a Ferencváros már két alkalommal legyőzte. Ráadásul a Rijeka a PAOK ellenében 5-1-el búcsúzott az El-ből is. Azzal mentette meg nemzetközi szereplését, hogy az EKL-ben továbbjutott.
A Dinamo hasonlóan 2017-hez, most sem villog. Kieső helyen áll az Európa-ligában. Hat pontja van, de még otthon fogadja a román FCSB-t, ami nyerhető meccsnek ígérkezik, majd Dániába utazik az első helyre is pályázó Midtjyllandhoz. Jelen állás szerint kilenc koefficiens ponttal szerez kevesebbet tavalyi menetelésénél, s mivel 17 esik ki neki, 12 pontot veszítve visszaesett az 53. helyre a 38.-ról, a Fradi mögé. A magyar bajnokságnak a Dinamo-FCSB meccsen jó lenne, ha nem a románok nyernének, amit egy későbbi cikkben ki is fejtek, miért.
Ami a horvátoknak rendkívül komoly probléma, hogy a Dinamo Zagreben kívül szinte egyetlen csapat sem tudott az elmúlt öt esztendőben maradót alkotni. A Rijeka, a Hajduk, az Eszék, s a Lokomotiva Zagreb sem éri el a 15 pontot.
Horvát következtetés
A horvát futball története az elmúlt két évtizedben szinte egybeforrt a Dinamo Zagreb nevével. A bajnoki sorozatok, a folyamatos európai jelenlét és az utánpótlás-nevelésre épített modell miatt sokan hivatkozási alapként tekintenek rá. Ugyanakkor a számok azt mutatják, hogy ez az egyeduralom – hasonlóan a Salzburg esetéhez – strukturális kockázatokat rejt. A Dinamo dominanciája elfedte azt a tényt, hogy a horvát klubfutball egésze nem fejlődött vele párhuzamosan, s amikor a zászlóshajó nem a Bajnokok Ligájában indul, annak az egész ország megissza a levét.
A töréspont Horvátországban nem egy tartós bajnoki visszaeséshez, hanem a BL-ből való kiszoruláshoz köthető. A Dinamo esetében már egyetlen olyan idény is érzékelhető károkat okozott, amikor nem a BL-selejtezőkben kezdett, hanem az Európa-ligában. A 2017–2018-as kudarc, az albán Skënderbeu elleni kiesés és a főtábla hiánya komoly koefficiens-veszteséget eredményezett, amit a Rijeka gyenge nemzetközi szereplése nem tudott ellensúlyozni. Bár a bajnoki cím visszakerült Zágrábba, az európai presztízs már ekkor csorbát szenvedett.
A következő években a Dinamo ugyan újra stabilizálta pozícióját, de a horvát koefficiens nem tudott érdemben növekedni. Ennek oka egyértelmű. A többi élcsapat nem vált rendszeres ponttermelővé. A Rijeka, a Hajduk vagy az Eszék időszakos fellángolása nem volt elegendő ahhoz, hogy a liga egésze előrelépjen. Így a horvát futball lassú, de folyamatos csúszásba kezdett az európai rangsorban. A 2017-es 16. helyről mára a 21. pozíció közelébe.
A 2025-ös idény újra rámutatott ezekre a problémákra. A Rijeka bajnoki címe papíron versenyképességet sugallt, a valóságban azonban gyors BL-kiesést és súlyos EL-vereséget hozott. Eközben a Dinamo Európa-ligás szereplése messze elmarad a korábbi szintektől, ráadásul a klubkoefficiens drasztikus csökkenése már nemcsak horvát, hanem regionális összevetésben is érzékelhető. Az, hogy a Dinamo a Ferencváros mögé csúszott vissza, jól jelzi a status quo megbillenését.
A legnagyobb horvát probléma azonban nem a Dinamo idei gyengébb formája, hanem az alternatívák hiánya. Az elmúlt öt évben egyetlen horvát klub sem tudott tartósan 10-12 koefficiens pont fölé jutni, ami azt jelenti, hogy nincs valódi második vonal. Egy ilyen rendszerben minden botlás felnagyítódik és a visszaesés elkerülhetetlenné válik. A horvát példa azt üzeni, hogy önmagában egy erős zászlóshajó nem elég. Ha mögötte nincs mélység, az európai pozíciók lassan, de biztosan zuhannak.
Ha nem a Fradi lesz a bajnok
A magyar futball jelenlegi helyzete kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit Ausztriában a Salzburg, Horvátországban pedig a Dinamo Zagreb esetében láttunk. Egyetlen klub viszi a hátán az egész ország nemzetközi megítélését. A Ferencváros koefficiense európai szinten kifejezetten erős, stabil főtáblás szereplő lett és évről évre kézzelfogható pontokat tesz hozzá az ország együtthatójához. Ennek köszönhető, hogy a magyar NB I felzárkózott, sőt reális közelségbe került olyan ligákhoz, amelyek korábban elérhetetlennek tűntek. Ugyanakkor ez a siker nagyon bizonytalan alapon nyugszik.
A probléma ott kezdődik, hogy a Ferencvároson kívül a magyar klubok nemhogy áttörést nem érnek el, de sokszor már a selejtező korai fázisában sem képesek érdemi ponttermelésre. Ez azt jelenti, hogy a magyar koefficiens nem rendszerként működik, hanem egyetlen szereplő teljesítményétől függ. Amíg a Fradi erős, addig a rangsor javul, de nincs mögötte védőháló. Ez rövid távon működhet, hosszabb távon viszont ugyanazt a kockázatot hordozza, mint a Salzburg vagy a Dinamo esetében. Egyetlen botlás az egész rendszert megingathatja.
Érdemes feltenni a kényelmetlen kérdést. Mi történne, ha nem a Fradi lesz a bajnok? A jelenlegi NB I-es mezőny alapján jó eséllyel egy gyengébb nemzetközi rajt, gyors kiesés és jelentős koefficiens-vesztés következne. A Fradi nemcsak bajnokként erős, hanem nemzetközi rutinnal, kerettel és mentális felkészültséggel is rendelkezik. Ezek hiányoznak a kihívókból. Egy Fradi nélküli BL- vagy El-indulás jelenleg inkább kockázat, mint lehetőség az ország számára.
Ez azonban nem a Ferencváros kritikája, hanem rendszerszintű jelzés. Fontos, hogy legyen rendszeresen csoportkör közelébe, vagy oda bejutó magyar csapat az FTC-n kívül. Ehhez nem elég egy új stadion, nem elég az erős költségvetés és nem elég egy-egy jó idény sem. Versenyképes játékoskeretekre, nemzetközi tapasztalatot szerző edzőkre és hosszabb távú sportstratégiákra van szükség.
A magyar futball most egy ritka lehetőség előtt áll. A Ferencváros teljesítménye lehetőséget teremtett arra, hogy az NB I kilépjen a perifériáról, de ez az ajtó nem marad nyitva örökké. Ha a Fradi mögött nem épül fel egy valódi második vonal, akkor a mostani előrelépés ideiglenes marad. A kérdés nem az, hogy a Ferencváros túl erős-e, hanem az, hogy a többiek mikor lesznek elég erősek ahhoz, hogy ne csak kövessék, hanem tehermentesítsék is.
Tehát én egyetértek azzal, hogy a Ferencvárosnak szüksége van komoly riválisokra. De ezeknek a kluboknak nem csupán itthon kell villogniuk kihasználva a Fradi főként őszi botlásait, hanem nemzetközi szinten is maradandót kell alkotniuk. Amiből láttunk már szerencsére, például idén a Győr esetében, mely őszi bajnoka is lett az NB I-nek. Ráadásul igazán kiemelkedő (El/)EKL-menetelés kellene a szint tartásához, ha nem a Fradi lesz a bajnok.
Ez pedig nem egyik napról a másikra fog megtörténni. Kubatov Gábor 2011 óta a Ferencváros elnöke. Vezetése ötödik évében lett bajnok a Fradi, majd két nyeretlen bajnokságot követően indította útjára immár hetes szériáját. A 2015-2016-os bajnoki cím és BL-lehetőség után az elmúlt tíz évben a 113. helyről 13.5 koefficiens pontról tornázta fel magát a Ferencváros (a dán Midtjyllanddal együtt) az 50.-re 45.25 ponttal. A dánok 62. helyen állnak 38.25 ponttal.
Zárszó
A számok, a példák és a régiós összehasonlítások egy irányba mutatnak. A Ferencváros jelenleg az egyetlen stabil pillére a magyar futball nemzetközi versenyképességének. Ausztria és Horvátország esete világosan megmutatja, mi történik akkor, ha egy liga túlzottan egyetlen klubra épít, majd az a klub akár csak átmenetileg is meginog. Magyarország most még nem ezen az úton jár, de veszélyesen közel van hozzá. A Fradi sikerei időt, mozgásteret és lehetőséget teremtenek, de ezt az időt nem elhasználni, hanem kihasználni kell. Ha a következő években nem nő fel mellé legalább egy-két nemzetközi szinten is életképes klub, akkor a mostani előrelépés ugyanúgy ideiglenes lesz, mint a Salzburg vagy a Dinamo aranykora. A kérdés tehát nem az, hogy jó-e, ha a Ferencváros dominál, hanem az, hogy a magyar futball képes-e tanulni mások hibáiból és még időben lépni.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert