A belső motiváció az a belülről fakadó hajtóerő, amely a játékost arra ösztönzi, hogy saját akaratából, élvezetből, fejlődési vágyból és önmegvalósítási igényből végezze a tevékenységet – jelen esetben a futballt. A belső motiváció nem külső jutalmakhoz (pl. dicséret, győzelem, pénz) kötődik, hanem a játék öröméből, a kihívás kereséséből, a tanulás iránti érdeklődésből és a kompetencia érzéséből táplálkozik.
Az edző kiemelt szerepe, hogy olyan környezetet és edzéskultúrát alakítson ki, amely támogatja a játékosok belső motivációját. Ez megvalósulhat például változatos, játékos feladatokon, személyes célkitűzéseken, önálló döntéshozatalt támogató helyzeteken és pozitív visszacsatoláson keresztül.
A belső motiváció különösen fontos az utánpótlás-nevelésben, ahol a tartós elköteleződés, az önfejlesztésre való hajlandóság és a futball iránti szenvedély mind kulcsszerepet játszanak a hosszú távú játékosfejlődésben. Egy belsőleg motivált játékos nem csupán teljesít, hanem fejlődni akar.