Az ellenfél megtévesztését és az előny megszerzését célzó, labdarúgásban gyakran alkalmazott mozdulatsor, melyet elsősorban a labda átvétele vagy helyzetbe kerülés előtt alkalmaz a játékos. Az indulócsel során a támadó úgy tesz, mintha egy adott irányba kívánna elindulni vagy cselekedni (például testcsel, hirtelen irányváltás előkészítése), majd váratlanul a másik irányba vált, ezzel kiszámíthatatlanná téve mozgását a védő számára.
Kulcsfontosságú elem a megfelelő időzítés, a testhasználat tudatossága, valamint a mozdulat dinamizmusa, amelyek révén a védő reagálásra kényszerül, ezáltal kedvező helyzetet teremtve a támadónak. A sikeres indulócsel lehetővé teszi, hogy a játékos szabadon vehesse át a labdát, előnyös pozíciót szerezzen, vagy akár létszámfölényt alakítson ki közel az ellenfél kapujához.
Gyakorlati példaként említhetők a szélső támadók gyors irányváltásai szélen történő labdakezelés előtt, vagy a középpályások labdaátvételét megelőző testcselei, amelyekkel időt és teret nyerhetnek. Az indulócselek rendszeres gyakorlása az utánpótlásban kiemelten fontos, hiszen már fiatal korban fejleszti az egyéni ügyességet, játékintelligenciát és a döntéshozatali készséget, amelyek a modern labdarúgás alapkövei közé tartoznak.