Egy adott játékos vagy csapat képessége arra, hogy a labdarúgásban többféle megoldási lehetőséget kínáljon egy helyzetben, illetve megtévessze az ellenfelet arról, milyen lépést választ a következő pillanatban. A megjátszhatóság lényegében azt fejezi ki, hogy egy futballista mennyire képes folyamatosan labdabiztos és támogató pozíciót felvenni, ahol társai valóban passzolhatnak hozzá, miközben az ellenfelet nehéz helyzetbe hozza.
Kiemelten fontos tényezője mind a támadójátéknak, mind a labdakihozatalnak vagy pozíciós játéknak, mivel folyamatos mozgást és gondolkodást igényel, hogy ne legyen kiszámítható a játék és több passzopció nyíljon meg egy adott pillanatban. Megjátszhatóság alatt nemcsak a fizikai elhelyezkedést értjük, hanem az aktív kommunikációt, a testtartást és a labda nélküli intelligens helyezkedést is.
Gyakorlati példaként egy középpályás lefordulása, amikor megszabadul az ellenfél szorításából, vagy egy szélső üres területbe történő beindulása mind a megjátszhatóság alapvető formái. Egy jól működő csapatban több játékos egyszerre kínálja magát passzopcióként, így a labdát birtokló társ könnyebben találja meg az optimális megoldást.
Utánpótláskorban ennek a szemléletnek az elsajátítása kulcsfontosságú a játékosfejlődés szempontjából, hiszen a megjátszhatóság tudatos gyakorlása hozzásegíti a fiatalokat ahhoz, hogy ne csak a labda körül, hanem előre gondolkodva, folyamatosan játékban legyenek – ez alapfeltétele a modern, dinamikus futballnak.