Az emberi szervezet azon képességét jelenti, hogy huzamosabb ideig képes fizikai terhelést elviselni anélkül, hogy teljesítménye jelentősen visszaesne. Az állóképesség fontos összetevője a sportági sikernek, mivel meghatározza, hogy az egyén milyen hatékonyan tudja fenntartani az aktivitását hosszabb időn keresztül, miközben az erőnléte, koncentrációja és mozgásminősége minél kevésbé csökken.
A labdarúgásban az állóképesség kiemelt jelentőséggel bír, mivel a játékosoknak gyakran kell nagy intenzitású futásokat, gyors iramváltásokat és komplex mozdulatsorokat ismételniük akár 90 percig vagy még tovább, miközben mentálisan is fókuszáltak maradnak. Ennek hiányában az utolsó percekben csökkenhet a koncentráció, a reakcióidő nő, gyakoribbá válhatnak a hibák.
Gyakorlati példák közé tartozik, amikor egy középpályás dinamikusan bekapcsolódik mind a védekező, mind a támadó játékba a mérkőzés teljes időtartama alatt, vagy egy szélső a meccs végi percekben is képes gyors sprintet végrehajtani. Az állóképesség fejlesztése során kulcsfontosságú a megfelelő alapkondíció kialakítása, a progresszív terhelés, valamint a változatos futó- és játékhelyzetek. Ide tartozik a szervezett intervallum edzés, a speciális labdás gyakorlatok beépítése, illetve a regenerációs eljárások alkalmazása is.
Utánpótláskorú játékosoknál kiemelt jelentőségű a képesség fejlesztése, mivel a fiatal sportolók mozgáskoordinációja, szív- és keringési rendszerük fejlődése szoros összefüggésben van az állóképességi munkával. Az életkornak, fejlettségi szintnek és terhelhetőségnek megfelelő, változatos és motiváló edzésrendszer segíthet abban, hogy hosszú távon megalapozott legyen a sportolók fizikális teljesítménye.