A labdarúgás állóképességi követelményeit nem lehet egyszerűen hosszútávfutásként értelmezni. Egy mérkőzés során a játékos folyamatosan váltogatja a terhelés intenzitását. Gyorsít, sprintel, fékez, irányt változtat, párharcot vív, majd rövid idő alatt újra készen kell állnia egy nagy intenzitású akcióra. Az állóképességi edzés egyik legfontosabb célja ezért az, hogy a játékos a mérkőzés előrehaladtával is képes legyen ismételten magas intenzitású teljesítményre.
A futballban az állóképességet érdemes a mérkőzés követelményeiből kiindulva fejleszteni. Nem önmagában az számít, hogy egy játékos mennyi ideig képes egyenletes tempóban futni. Sokkal fontosabb, hogy egy intenzív akció után milyen gyorsan képes helyreállni, majd újra gyorsítani, sprintelni vagy aktívan bekapcsolódni a játékba. Ezért az állóképességi munka során a terhelés és a pihenés aránya legalább olyan fontos változó, mint maga a megtett távolság.
Az egyik lehetséges módszert az ismétlődő rövid, intenzív futások jelentik. A játékos nagy intenzitású szakaszt hajt végre, majd korlátozott regeneráció után újra teljesítenie kell. A rövid pihenő miatt a következő ismétlés már nem teljesen kipihent állapotból kezdődik. A terhelés így azt a képességet fejlesztheti, hogy a játékos fáradás mellett is újra és újra megfelelő intenzitást tudjon produkálni. Az eredeti szakmai anyag is rövid regenerációval összekapcsolt ismételt terheléseket alkalmaz az állóképességi gyakorlatokban.
Az edzőnek azonban nem pusztán a munkaidőt kell meghatároznia. A pihenő hossza tudatos edzéstervezési eszköz. Ha túl hosszú, a játékos szinte teljesen regenerálódhat, s más jellegű ingert kap. Ha túl rövid, az intenzitás olyan mértékben csökkenhet, hogy a gyakorlat elveszíti eredeti célját. Ezért érdemes figyelni arra is, hogyan változik a játékos teljesítménye az ismétlések során. A cél nem feltétlenül a teljes kifárasztás, hanem a kívánt terhelési karakter fenntartása.
A futófeladatokat ráadásul nem szükséges minden esetben elszakítani a labdarúgástól. Labdás feladatok, kisjátékok és támadásbefejezések is kialakíthatók úgy, hogy megfelelő fizikai terhelést biztosítsanak. Ennek előnye, hogy a játékos fáradás mellett továbbra is észlel, dönt, technikai elemeket hajt végre és reagál a társakra, illetve az ellenfelekre. Ugyanakkor az edzőnek ilyenkor pontosan tudnia kell, milyen terhelést hoz létre a létszám, a terület, a szabályrendszer és a munka-pihenő arány változtatásával.
Az állóképesség fejlesztésénél végül a minőség fenntartása az egyik legfontosabb visszajelzés. Ha a játékos az első ismétléseket magas intenzitással hajtja végre, majd a következő sorozatokban jelentősen visszaesik, az edzőnek mérlegelnie kell, hogy a terhelés valóban azt fejleszti-e, amit eredetileg tervezett. A több nem automatikusan jobb. A megfelelő mennyiségű, megfelelő intenzitással végrehajtott munka értékesebb lehet, mint egy hosszú edzésblokk, amelynek végére a játékosok már csak teljesítik a feladatot.
A labdarúgó állóképességi edzésének nem az a végső célja, hogy minél tovább legyen képes futni, hanem hogy a mérkőzés ismétlődő terheléseit minél kisebb teljesítménycsökkenéssel viselje. Ehhez megfelelő intenzitásra, tudatosan meghatározott pihenőkre és a mérkőzéshez közelítő terhelési szerkezetre van szükség. Az állóképességi munka akkor válik igazán futballspecifikussá, amikor a fizikai teljesítmény mellett a játékosnak fáradás alatt is futballoznia kell. Észlelni, dönteni és technikailag megfelelően végrehajtani. Az eredeti anyag állóképességi blokkja szintén az ismételt terhelések és rövid regenerációk alkalmazására épít.
Fotó: redbull.com