Az emberi szervezet azon képessége, hogy hosszabb időn át, viszonylag alacsony vagy közepes intenzitású terhelés mellett is képes oxigént felhasználni a mozgás során. Elsősorban a szív- és érrendszer, valamint a légzőrendszer hatékony működésének köszönhetően. Az aerob kapacitás a sportteljesítmény egyik alapvető összetevője, döntő szerepet játszik a csapatsportok, így a labdarúgás során is, ahol a játékosoknak folyamatosan mozogniuk, gyakran irányt váltaniuk, illetve állóképességüket hosszú ideig fent kell tartaniuk.
Labdarúgásban az aerob kapacitás magas szintje elősegíti, hogy a játékosok gyorsabban regenerálódjanak a nagyobb intenzitású szakaszok után, hatékonyabban be tudjanak kapcsolódni mind támadó, mind védekező akciókba, valamint a meccs végéig frissek maradjanak. Praktikus példaként említhető a folyamatos labda nélküli mozgás, a visszazárás vagy az aktív presszing, melyek végrehajtásakor a jó aerob kapacitású játékos képes magas ismétlésszámmal is eredményesen dolgozni.
Kulcselemek közé tartozik a maximális oxigénfelvétel (VO2 max), az állóképesség, a keringési rendszer rugalmassága és az energiautánpótlás folyamatai a szervezetben. Az aerob fejlesztéséhez jól használhatók például intervall futások, hosszabb idejű, közepes tempójú futások, vagy speciális labdás futógyakorlatok edzésen.
Utánpótláskorban különösen fontos az aerob kapacitás fokozatos és életkorhoz igazított fejlesztése, hiszen az állóképesség megalapozása a későbbi sportteljesítmények záloga lehet, ráadásul a sérülések megelőzésében is szerepet játszik. A tudatos, játékossá tett terhelés optimális életkori ütemezéssel hosszú távon is jelentős előnyhöz juttathatja a fiatal játékosokat.