Tartalom
Edzőként szinte mindenki megtapasztalta már: megtervezel egy részletes edzést, majd az edzés kezdete előtt derül ki, hogy többen nem érkeznek meg. Betegség, iskola, családi program, utazás. Az okok ismertek. A helyzet pedig a következő: az eredeti terv gyorsan használhatatlanná válik, az edzőnek rögtönöznie kell.
A bizonytalan létszám nemcsak frusztráló, hanem az edzés minőségére is hatással lehet. Amikor az edző figyelme az átszervezésre irányul, kevesebb energiája marad arra, ami igazán számít. A játékosok támogatására, a tanulási célok hangsúlyozására és a megfelelő visszajelzésekre. Éppen ezért kulcskérdés, hogy edzéseinket eleve úgy tervezzük meg, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a változó létszámhoz.
A rugalmas edzéstervezés alapelve
A rugalmas edzés nem azt jelenti, hogy nincs tervünk. Épp ellenkezőleg! Tudatosan olyan gyakorlatokat választunk, melyek kis módosítással is működnek akkor is, ha kevesebb – vagy akár több – játékos érkezik a vártnál. Ennek egyik leghatékonyabb módja a segítő- és céljátékosok, valamint az indító (adogató) szerepek okos használata.
Segítő és céljátékosok alkalmazása
A labdabirtokláson alapuló gyakorlatok kiváló terepet adnak a rugalmasságra. Például egy olyan feladatban, ahol a csapat célja több passz után egyik céljátékostól a másikig eljuttatni a labdát, a segítő játékosok növelik az intenzitást és a döntéshozatali igényt. Viszont nem nélkülözhetetlenek.
Ha teljes létszámban vagyunk, használhatunk két segítő játékost, akik adott zónákhoz vannak kötve. Ha eggyel kevesebb játékos érkezik, maradhat egy segítő, aki már szabadon mozoghat az egész területen. Ha pedig még többen hiányoznak, a segítő játékosok egyszerűen elhagyhatók miközben a gyakorlat alapstruktúrája mégis működőképes marad.
Indító játékosok (adogatók): realizmus, de nem kényszer
Hasonló elvet követhetünk az indító játékosok használatánál is, például 1v1 elleni játékhelyzetekben. Egy passzal indított gyakorlat nagyobb meccsszerűséget is ad. A védő a passzra reagál, a támadó pedig az első érintésére kényszerül koncentrálni. Ugyanakkor ezek a szerepek nem létfontosságúak. Ha nincs elegendő játékos, a támadó egyszerűen labdával indulhat, és a gyakorlat tanulási-oktatási célja nem sérül.
Ez lehetővé teszi, hogy egy edzésen belül legyenek olyan pályák, ahol van indító/adogató játékos és olyanok is, ahol nincs. A rendelkezésre álló létszámtól függően.
Várakozás nélkül: rövid, intenzív párharcok
Bár általánosan törekszünk arra, hogy a játékosok minél kevesebbet várakozzanak, bizonyos 1v1 gyakorlatok még akkor is hatékonyak lehetnek, ha nem mindenki van folyamatosan játékban. A kulcs a gyors váltás.
Egy olyan gyakorlatnál, ahol a játékos pontot szerez, ha átcselez egy kapun és megállítja a labdát a célzónában, a játékok rövidek és azonnal váltják egymást. Amint vége egy párharcnak – pont, vagy labdavesztés miatt –, a következő két játékos már lép is pályára. Ennek köszönhetően a várakozási idő minimális, a terhelés pedig könnyen szabályozható, függetlenül attól, hogy pontosan hányan vannak jelen.
Mikor különösen hasznosak ezek a gyakorlatok?
Nem reális elvárás, hogy minden edzés minden eleme teljesen létszámfüggetlen legyen. Ugyanakkor érdemes tudatosan ilyen gyakorlatokat beépíteni:
olyan napokra, amikor előre tudjuk, hogy bizonytalan a részvétel;
hetekre, amikor betegség vagy egyéb elfoglaltságok miatt hiányzók várhatók;
az edzés elejére, amikor a létszámváltozás a legnagyobb hatással van a tervezésre.
Ha már az edzés elején egy rugalmas gyakorlatba vonjuk be a játékosokat, időt nyerünk. Ez az idő segít abban, hogy átgondoltan módosítsuk a további feladatokat. Vagy akár megvárjuk, amíg az esetleg késve érkezők becsatlakoznak.
Összegzés
A kevesebb játékos megjelenése minden szinten a labdarúgás természetes velejárója. Ha azonban edzéseinket tudatosan, rugalmas szemlélettel tervezzük meg, ennek hatása jelentősen csökkenthető. Ez nemcsak az edző munkáját teszi nyugodtabbá és fókuszáltabbá, hanem a játékosok fejlődését is jobban szolgálja.
A cél nem az, hogy minden váratlan helyzetre reagáljunk, hanem az, hogy olyan edzéseket hozzunk létre, amelyek eleve képesek alkalmazkodni. Ez a professzionális edzői gondolkodás egyik legfontosabb ismérve.