Az előző cikkemben már érintettem, hogy a magyar labdarúgás most egy kivételes lehetőség előtt áll. Azonban figyelni és cselekedni kell, mert a környező országok sem tétlenkednek. Néhányan visszaestek, néhányan pedig hozzánk hasolóan lendületbe jöttek. Egyikük ezt surranópályán, szinte a semmiből teszi. Ezért fél szemünk Románián legyen. Regionális helyzetelemzés és várható alakulások.
Az UEFA-koefficiens rendszerének egyik legfontosabb sajátossága, hogy rendkívül gyorsan képes átrendezni a régiós erőviszonyokat. A mostani, 2027-re vetített rangsorok alapján a Kárpát-medence és Közép-Európa futballja történelmi átalakulás előtt áll. Az elmúlt években stabilnak hitt hierarchiák kezdtek megbillenni. Ausztria és Horvátország lefelé mozdult, Magyarország és Románia közelít, míg Ukrajna a külső körülmények ellenére próbál kapaszkodni. A Bert Kassies-féle számítások szerint jelenleg Ausztria a 20., Horvátország a 22., Magyarország a 18., Románia a 21., Ukrajna pedig a 23. hely környékére van predesztinálva a 2027-es ciklusban. (Kiesnek a 2021-2022-es koefficiensek)
A leglátványosabb zuhanást továbbra is Ausztria mutatja. A 2022-es top 8-as pozíció után az osztrák liga mára a középmezőnybe csúszott vissza. A grafikonon is jól látszik, hogy az osztrákok 2021-ben még a 10. helyen álltak, 2022-ben nyolcadikok voltak, most viszont már a 17–20. hely környékén mozognak. Ez szinte teljes egészében a Salzburg visszaesésének következménye. A korábbi rendszeres BL-főtáblás szereplések helyét selejtezős kiesések és gyenge főtáblás szereplések vették át, miközben a Sturm Graz, a Rapid Wien vagy a LASK nem tudott tartósan stabil ponttermelővé válni. Az osztrák modell legnagyobb problémája így ugyanaz lett, mint amit korábban a kisebb ligáknál láttunk. Túlzott függőség egyetlen klubtól.
Horvátország helyzete ennél lassabb, de szintén negatív trendet mutat. A Dinamo Zagreb továbbra is komoly tényező, ugyanakkor már nem tud akkora előnyt biztosítani a horvát bajnokságnak, mint öt-hat évvel ezelőtt. A grafikon alapján a horvátok a 2018–2019 körüli 15–16. helyről fokozatosan a 21–22. pozíció felé sodródtak. Ez nem összeomlás, hanem folyamatos erózió. A Rijeka, a Hajduk Split és az Eszék időszakos fellángolásai nem tudtak tartós ponttermeléssé válni. A Dinamo ráadásul már nem dominál olyan egyértelműen Európában sem, mint korábban, ami a selejtezős kiemeléseket és az ország koefficiensét is érzékenyen érinti.
Szerbia jelenleg átmeneti állapotban van. A Crvena zvezda még mindig komoly pontokat hoz és a Partizan múltja miatt a szerbek rövid távon stabilabbnak tűnnek, mint Horvátország vagy Ausztria. Ugyanakkor a mélységi problémák itt is látszanak. A szerb liga lényegében két klubra épül, miközben a többiek alig termelnek pontot. Emiatt a következő években könnyen megtorpanhatnak. A zvezda nélkül a szerb rendszer azonnal komoly veszélybe kerülne és jelenleg nem látszik olyan második vonal, amely stabilan át tudná venni a terhelést.
Ukrajna különösen érdekes eset. A háborús környezet ellenére a Sahtar Donyeck és részben a Dinamo Kijev még mindig képes értékes pontokat szerezni, ami önmagában jól mutatja a korábban felépített struktúrájuk erejét. A grafikonon azonban világosan látható a visszaesés. Az ukránok 2021-ben még top 10-es ország voltak, jelenleg viszont már a 22–23. hely környékére estek vissza. Ez még mindig komoly eredmény a körülményekhez képest, ugyanakkor kérdéses, hogy hosszabb távon fenntartható-e. A klubok gazdasági és infrastrukturális helyzete jelentősen romlott, ami előbb-utóbb az eredményekben is visszaköszönhet.
Szlovákia és Szlovénia kevésbé látványos, de rendkívül tanulságos modellek. A szlovákok a Slovan Bratislava révén stabilan tartják magukat a középmezőny alsó részén és ritkán zuhannak nagyot. A szlovén klubok pedig szervezettséggel és fokozatos építkezéssel kompenzálják a kisebb gazdasági hátteret. Ezek az országok ritkán robbannak nagyot, de kevésbé sérülékenyek, mint azok a ligák, amelyek egyetlen zászlóshajóra épülnek.
A magyar futball helyzete ebből a szempontból rendkívül érdekes. A grafikon alapján Magyarország produkálta a régió egyik legnagyobb emelkedését. A 2018-as 36. hely környékéről mára a 18. pozíció közelébe kapaszkodott fel. Ez döntően a Ferencváros nemzetközi teljesítményének eredménye. A Fradi az elmúlt években stabil főtáblás szereplővé vált, klubkoefficiense 45 pont fölé emelkedett, s ma már olyan klubokkal szerepel egy polcon, mint a Braga, a PAOK vagy a Viktoria Plzen. Ugyanakkor a magyar rendszer legnagyobb kérdése továbbra is az, hogy a Ferencváros mögött ki tud-e alakulni egy valódi második vonal. A Győr idei előretörése biztató, a Paks és a Debrecen bizonyos időszakokban versenyképesnek tűnik, de stabil nemzetközi ponttermelésről még nem beszélhetünk.
És akkor ott van Románia. Talán a régió legérdekesebb folyamata zajlik náluk. A grafikon alapján a román liga 2010 környékén még top 10-es pozícióban volt, majd brutális összeomlást produkált. Klubcsődök, pénzügyi problémák, gyenge infrastruktúra és szervezeti káosz jellemezte a román futballt. 2019–2020 környékén már a 29. hely körül mozogtak. Innen kezdődött egy lassú, de rendkívül tudatos emelkedés. Most újra a 20–21. hely közelében vannak, és a tendencia egyértelműen pozitív.
A román modell azért különösen veszélyes Magyarország számára, mert nem egyetlen klubra épül. Az FCSB ismét komoly ponttermelővé vált, a CFR Cluj több erős európai menetelést produkált az elmúlt években, továbbá a Universitatea Craiova, a Rapid Bukarest vagy a más is képes időnként hozzájárulni az országpontokhoz. Ez sokkal stabilabb szerkezetet eredményezhet, mint a jelenlegi magyar modell. Miközben nálunk a Ferencváros gyakorlatilag egyedül tartja életben a nemzetközi előrelépést, addig Romániában több klub apránként, de folyamatosan gyűjti a pontokat. Főtáblákkal.
A következő három-öt év ezért kulcsfontosságú lehet. Ausztria és Horvátország visszaesése történelmi lehetőséget nyitott meg Magyarország előtt, de közben Románia is megérkezett a versenybe. És míg az osztrák vagy horvát modell jelenleg inkább figyelmeztetés, addig a román egy olyan példa lehet, amelyet nagyon komolyan kell venni. Nem látványosan, nem reflektorfényben, hanem csendesen, több klubbal, fokozatosan építkeznek. Az ilyen modellek pedig hosszú távon sokszor veszélyesebbek, mint egyetlen domináns zászlóshajó.