A szögletek védekezésénél alapvető kérdés, hogy a játékosok kit vagy mit védenek. Emberfogásnál az ellenfél mozgása határozza meg a védő helyzetét, területvédekezésnél viszont a csapat előre meghatározott zónákat kontrollál. A játékos elsődleges feladata ilyenkor nem egy konkrét támadó követése, hanem annak megakadályozása, hogy a saját területére érkező labdát az ellenfél veszélyesen megjátszhassa.
A területvédekezés kiindulópontja a veszélyes zónák meghatározása. A kapu előtti terület nem minden ponton jelent azonos veszélyt, ezért a játékosokat úgy kell elhelyezni, hogy a legfontosabb területeket megfelelően kontrollálják.
A rendszer működéséhez minden játékosnak pontosan tudnia kell, meddig tart a saját felelősségi területe. A zónavédekezés egyik tipikus hibája, amikor két játékos arra számít, hogy ugyanazt a labdát majd a másik támadja meg. A szerepeknek ezért egyértelműnek kell lenniük. Ha a beadás egy adott játékos területére érkezik, neki kell kezdeményeznie a labdával való találkozást. A bizonytalanság különösen veszélyes, mert a támadó lendületből érkezhet, miközben a védő késve reagál.
A terület védése azonban nem jelent statikus helyezkedést. A játékosnak figyelnie kell a labda röppályáját, megfelelően kell helyezkednie, majd határozottan támadnia kell az érkező labdát. A zóna csak a kiinduló felelősséget határozza meg. Amint a labda játékba kerül, a játékosnak reagálnia kell annak irányára és az adott területre érkező támadók mozgására.
Kiemelt szerepet kap a kapuhoz közeli területek kontrollja. A rövid oldal, a kapu előtti központi zóna és a hosszú eltérő feladatokat kívánhat. Az edzőnek nem pusztán azt kell közölnie, hogy ki hol álljon, hanem azt is, hogy különböző beadások esetén ki támadja a labdát, ki biztosít mögötte, s hogyan változik a játékosok helyzete a labda útjának megfelelően.
A területvédekezés egyik előnye, hogy a játékosok a labda felé orientálódhatnak és kedvezőbb helyzetből reagálhatnak a beadásra. Ehhez azonban kommunikációra és határozottságra van szükség. A kapusnak és a mezőnyjátékosoknak egyértelműen jelezniük kell egymásnak, ki avatkozik játékba. A szögletvédekezésnél egy pillanatnyi bizonytalanság is elegendő ahhoz, hogy az ellenfél tiszta fejelési vagy lövési lehetőséghez jusson.
Az akció ráadásul nem ér véget az első labda elfejelésével. A felszabadított labda után azonnal új helyzet alakul ki. A csapatnak reagálnia kell a második labdára, ki kell lépnie a visszatámadó ellenfelekre és megfelelő pillanatban kifelé kell mozgatnia a védelmi vonalat. Ha mindenki a kapu előtt marad, az ellenfél újabb beadást vagy lövést készíthet elő.
A területvédekezés szögletnél akkor működik, ha a játékosok nem egyszerűen megtanulják, hol kell állniuk, hanem megértik az adott pozícióhoz tartozó feladatot. Melyik terület az enyém? Mikor kell megtámadnom a labdát? Ki biztosít mögöttem? Mi történik az első felszabadítás után?
Az edzés során ezért érdemes a rendszert először rögzített helyzetekben kialakítani, majd különböző ívű és irányú beadásokkal, támadó mozgásokkal és második labdákkal egyre mérkőzésszerűbbé tenni. A cél nem egy merev sorfal létrehozása, hanem egy olyan szervezett védekezés, amelyben minden veszélyes területnek van felelőse és minden játékos tudja, mikor kell cselekednie.
Fotó: Players from both sides were camped inside the six-yard box when Everton met Manchester United in February (BBC)