A fejlődés nem kizárólag az edzésen eltöltött idő mennyiségétől függ. Két azonos terhelés mellett dolgozó játékos fejlődési üteme között jelentős különbség alakulhat ki attól függően, hogy mennyire képes értelmezni saját teljesítményét. Az önreflexió olyan készség, amely segíti a játékosokat a tapasztalatok feldolgozásában, a hibák felismerésében és a tudatos fejlődési célok kialakításában. Ennek fejlesztése az edzői munka fontos része.
Az önreflexió alapja a teljesítmény objektív értékelése. A játékosok gyakran érzelmi alapon ítélik meg saját mérkőzésüket vagy edzésmunkájukat. Egy győzelem után hajlamosak túlértékelni, egy vereség után pedig alulértékelni saját teljesítményüket. Az edző feladata olyan eszközök biztosítása, amelyek segítik a tényeken alapuló elemzést. A konkrét játékhelyzetek, videófelvételek vagy előre meghatározott értékelési szempontok hatékony támpontot jelenthetnek.
A fejlődést támogató önreflexió nem a hibák kereséséről szól. A cél az, hogy a játékos felismerje, mely viselkedések vezettek sikeres vagy kevésbé sikeres megoldásokhoz. Az olyan kérdések, mint „Mit láttam ebben a helyzetben?”, „Milyen lehetőségeim voltak?” vagy „Mit tennék legközelebb másként?” segítenek mélyebben megérteni a döntések hátterét. Ez a folyamat fejleszti a játékértést és a problémamegoldó képességet.
Az önreflexió különösen fontos a hibák feldolgozásában. A mérkőzéseken elkövetett hibák elkerülhetetlenek, azonban a reakció jelentősen befolyásolja a fejlődést. Azok a játékosok, akik képesek tanulási lehetőségként tekinteni a hibákra, hosszabb távon gyorsabban fejlődnek. Az edzőnek olyan környezetet kell kialakítania, ahol a hibák elemzése természetes része a tanulási folyamatnak.
A rendszeresség kulcsfontosságú tényező. Az önreflexió nem egyszeri esemény, hanem folyamatos szokás. Rövid edzés utáni értékelések, mérkőzés utáni kérdések vagy egyéni fejlesztési naplók mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a játékosok tudatosabban gondolkodjanak saját teljesítményükről. A rendszeresen végzett önértékelés hosszú távon növeli az önállóságot és a felelősségvállalást.
Az utánpótlás-nevelésben különösen fontos, hogy a játékosok fokozatosan megtanulják saját fejlődésük irányítását. Az edző nem lehet jelen minden döntési helyzetben, ezért a cél olyan sportolók nevelése, akik képesek önállóan elemezni tapasztalataikat és következtetéseket levonni azokból. Ez nemcsak a pályán, hanem a sporton kívüli élethelyzetekben is értékes készség.
Az önreflexió a tudatos fejlődés egyik legerősebb eszköze. Azok a játékosok, akik képesek elemezni saját teljesítményüket, gyorsabban tanulnak a tapasztalataikból és nagyobb felelősséget vállalnak saját fejlődésükért. Az edző feladata olyan környezet kialakítása, amely támogatja ezt a gondolkodásmódot és segíti a játékosokat az önálló tanulás útján.