Az adott mozgás vagy döntési feladat minél rövidebb idő alatt történő végrehajtási képessége, amely összetett tényezők (ideg-izomrendszeri működés, technikai tudás, döntéshozatal) eredménye. A gyorsaság nem csupán a futás sebességét, hanem a reakcióidőt, a helyzetfelismerést, illetve a különböző mozgások dinamikus indításának és végrehajtásának képességét is magában foglalja.
A labdarúgásban alapvető fontosságú, hiszen a játék során gyakran szükséges villámgyors irányváltás, rövid sprintek, vagy akár labdával, akár anélkül történő hirtelen tempóváltás. Egy játékos gyorsasága döntő lehet párharcok, labdaszerzések vagy helyzetkialakítások során. Például egy szélső villámgyors megindulása, egy hátvéd gyors visszazárása, vagy egy támadó kirobbanó indulása a védők között.
A gyorsaság fejlesztésének kulcselemei közé tartoznak a technikai kivitelezés finomítása, a robbanékonyság erősítése, valamint a helyes koordinációs képességek kialakítása. Edzésen gyakran alkalmazott gyakorlatok: rövidtávú sprintek, startgyakorlatok, reakciófejlesztő feladatok, illetve kis területen végzett intenzív játékok.
Utánpótláskorban különösen nagy hangsúlyt kap az optimális alapok kialakítása, ahol a gyorsaság fejlesztése játékos, motiváló formában, életkornak és egyéni fejlettségi szintnek megfelelően zajlik. A korai időszakban a helyes futótechnika, a gyors mozgást kezdeményező és végrehajtó készségek kialakítása fekteti le azt az alapot, amelyre a későbbi, összetettebb gyorsasági teljesítmények épülhetnek.