Az oxigén jelenlétében lezajló energiatermelő folyamat, melynek során a szervezet főként szénhidrátokat és zsírokat éget el az izomműködés energiaszükségletének fedezésére. Ez a rendszer lassabban indul be, mint az anaerob energianyerés, azonban tartós és hatékony energiát biztosít közepes vagy alacsony intenzitású, hosszan tartó mozgás során. A folyamat kulcseleme a megfelelő oxigénellátás, ami lehetővé teszi a tápanyagok teljes lebontását szén-dioxiddá és vízzé, miközben jelentős mennyiségű ATP (adenozin-trifoszfát) keletkezik.
Labdarúgásban az aerob energianyerés alapvető jelentőségű a mérkőzések során. Különösen a folyamatos mozgást, helyezkedést, letámadást vagy visszazárást igénylő periódusokban, valamint a gyors regenerációban két intenzív sprint között. Ha egy játékos aerob kapacitása fejlett, tovább marad friss, extrém fáradtság helyett képes fenntartani a koncentrációt és mozgáshatékonyságot a mérkőzés végéig is.
Gyakorlati szempontból az edzők számára fontos tudni, hogy az állóképességi (futó- és pályás) edzések döntő része fejleszti ezt a rendszert, ugyanakkor a labdás játékokon keresztül – például kisjátékok, folyamatos passzgyakorlatok – is hatékonyan fejleszthető, de figyelni kell a terhelés optimális elosztására.
Utánpótláskorban az aerob kapacitás megalapozása kiemelten fontos, mert a fiatal szervezetnél ez a rendszer jól fejleszthető, illetve az egészséges fejlődéshez és a későbbi sportolói teljesítőképességhez szükséges. Kulcsfontosságú elemek: megfelelő edzésintenzitás, változatos terhelés és a regeneráció biztosítása.