Olyan biokémiai folyamat, amely során a szervezet oxigén jelenléte nélkül, elsősorban a szénhidrátokból nyer energiát izommunkához. Ez a típusú energianyerés főként nagy intenzitású, rövid ideig tartó terheléseknél lép előtérbe, amikor az izmok energiaigénye meghaladja az oxigénfelvétel kapacitását. Jellemző példája a maximális sprint, ismétlődő gyorsulások vagy robbanékony mozgások, amelyek gyakoriak a labdarúgásban – például labdaszerzés, gólhelyzet kihasználása vagy presszing során.
Az anaerob rendszer központi elemei a kreatin-foszfát rendszer (ATP-CP) és a tejsavas erjedés. Az előbbi nagyon gyors, de rövid ideig tartó (6-10 másodperc), míg az utóbbi 45-90 másodpercig biztosít energiát, amely során tejsav halmozódik fel, ami gyors kifáradáshoz vezethet. A tejsav tolerancia fejlesztése ezért kiemelten fontos a futballisták edzésében, hiszen a mérkőzések során rendszeresen fellépő intenzív terhelések alatt gyakran működik ez a rendszer.
Szakmailag kiemelt jelentőségű a robbanékonyság, az ismétlődő gyors munkavégzés és a regeneráció fejlesztésében, de a korosztályos utánpótlás-nevelésben is célszerű fokozatosan beépíteni az anaerob állóképességet fejlesztő gyakorlatokat. Az optimális eredmény eléréséhez fontos a terhelés-intenzitás és a pihenőidők megfelelő arányának megválasztása az edzéstervezés során.