A labdarúgó folyamatos értékelésnek van kitéve. Az edző javítja, a társak reagálnak a döntéseire, a szülők és a szurkolók véleményt alkotnak, miközben maga a játék is azonnali visszajelzést ad minden cselekvéséről. A kritika ezért elkerülhetetlen része a fejlődésnek. A kérdés nem az, hogy érkezik-e negatív visszajelzés, hanem az, hogy a játékos mit kezd vele.
Az első fontos lépés, hogy a játékos különválassza a teljesítmény értékelését a saját személyének megítélésétől. Ha az edző azt mondja, hogy túl lassan zárt vissza, rossz területet foglalt el vagy későn játszotta meg a labdát, akkor egy konkrét cselekvésről beszél. Ez nem azt jelenti, hogy a játékos rossz futballista. A fejlődést segítő visszajelzés éppen azért értékes, mert megmutat egy olyan területet, amelyen változtatni lehet.
A kritika meghallgatása közben érdemes először megérteni és csak utána reagálni. A játékos természetes reakciója lehet a magyarázkodás. Azért veszítette el a labdát, mert rossz passzt kapott. Azért nem ért vissza, mert előtte sprintelt az akcióval. Azért maradt le az emberéről, mert egy társ nem segített. Ezek akár igazak is lehetnek, mégsem feltétlenül viszik előre a fejlődést. Hasznosabb kérdés: mit tudtam volna én ebben a helyzetben jobban csinálni?
Nem minden kritika egyformán használható. Érdemes megkülönböztetni a konkrét visszajelzést az általános minősítéstől. A „játssz jobban” vagy a „legyél keményebb” önmagában kevés kapaszkodót ad. A „labdaátvétel előtt nézz körbe”, a „labdavesztés után az első három lépésed legyen előre” vagy „beadásnál kerülj a védő elé” már végrehajtható feladat. Ha a visszajelzés nem egyértelmű, a játékos kérdezhet: pontosan mit szeretnél, hogy másképp csináljak?
A következő lépés, hogy a kritikából konkrét fejlesztési cél szülessen. Ha egy játékos rendszeresen elveszíti a labdát nyomás alatt, nem elég annyit megállapítani, hogy ezen javítania kell. Meg kell keresni a probléma részleteit. Nem néz körbe időben? Zárt testhelyzetben veszi át a labdát? Túl sok érintést használ? Nem érzékeli a mögötte érkező ellenfelet? Minél pontosabban sikerül meghatározni a problémát, annál célzottabban lehet fejleszteni.
Fontos az is, hogy a játékos ne ragadjon bele egy hibába. Mérkőzés közben nincs idő hosszú elemzésre. Ha elveszített egy párharcot vagy kihagyott egy helyzetet, először a következő feladatot kell megoldania. Az értékelésnek később van helye. Az a játékos, aki fejben még percekkel később is az előző hibájával foglalkozik, könnyen újabb szituációkról marad le.
Az edző szerepe ugyanilyen lényeges. A kritika akkor válik valódi fejlesztési eszközzé, ha megoldási irányt is tartalmaz. Nemcsak azt kell megmutatni a játékosnak, mi nem működött, hanem azt is, milyen viselkedést várunk helyette. A hibára irányuló visszajelzés lezárja a múltat. A megfelelő következő cselekvés meghatározása viszont már a fejlődés felé mutat.
A kritikára való megfelelő reagálás tanulható képesség. A fejlődő játékos nem minden visszajelzést fogad el automatikusan és nem is próbál minden kritikával szemben védekezni. Megvizsgálja, van-e benne használható információ, majd abból konkrét feladatot alakít ki.
Az edző számára pedig érdemes ugyanilyen egyszerű logikát követni: ne csak a hibát nevezd meg, hanem mutasd meg a következő megoldást is. Így a kritika nem ítélet lesz a játékos számára, hanem információ arról, hogyan válhat jobbá.
Fotó: Coaching Soccer Weekly